Idézetek

 

Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom, fenségesen, a tó sima tükrén, és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú, tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít, egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén, némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni, egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak.

 

Az elfenekelt gyerek látszólagos megbánása vagy odaadó szeretete a szülő iránt nem igazi szeretet. Az elfenekelt gyerek valójában gyűlöletet érez, amit el kell palástolnia, hogy ne legyen bűntudata. A verés fantáziálásba kergeti a gyereket! Bárcsak elpatkolna az apám! A fantázia azon nyomban bűntudatot ébreszt - Azt akartam, hogy haljon meg az apám! Milyen bűnös vagyok! A bűntudat az apa ölébe viszi a gyereket, látszólagos szeretettel. De a mélyben ott van a gyűlölet - és ott is marad.

 

Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted!

 

Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem lett, mint egy túlérett répa, szép is lehet. Pedig az volt, s különben is, miért ne lehetne az? - gondolta. Az izmos, gránittömbhöz hasonló, határozott körvonalak nélküli test s a reszelős, vörös bőr úgy viszonyult egy lánytesthez, mint a csipkebogyó a csipkerózsához. Miért kellene alsóbbrendűnek tekinteni a gyümölcsöt a virágnál?

 

Magamat kizárom, szívemet kitárom,
És ma is odakiáltom,
Hogy nincs a helyzetemben semmi - de semmi! -,
Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.

 

Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs.

 

Ezt a történetet most Danykának küldöm,  annak ellenére, hogy nem lesz tőle jó kedve és lehet tetszeni sem fog neki. De azért fogadd szeretettel :))

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta
egyszer  a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették
szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak
látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az
élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy
visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az
enyémek voltak.'

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az,
aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

 

Mennyivel könnyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél,
hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt.
Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam
alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem.
Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad
van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult.
Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza
fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén!
Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik
sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.
Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint
mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az,
akinek ezért meg kell fizetnie!
Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet
ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem
minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját
vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam.
Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit
sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek.
Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu.
Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én
vagyok az, aki most meg fog halni!
Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi!
Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi,
aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem,
és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén!
Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak,
hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu,
írasd a sírkövemre: "Apja lánya".
Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha
mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom.
Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj
miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád!
Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu:
NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN,
MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI???

Megjegyzés: Ez a történet a Springfield High School ( USA ) - ból
terjedt el, egy héttel azután, hogy 2 diák autóbalesetben
lelte halálát.

Csak hogy te élhess, az életemmel fizetnék
Meghalnék érted és a másvilágról figyelnék
Vigyáznék rád, hisz önzetlenül szeretlek
Néha nem így tűnik, ezért kérlek, ne vess meg.

Kell a társ két nagy szemmel, ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót, s a folyód keskeny medrét az útba vájja, és veled lépjen a sárba, s ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél, egyik más világ sem jobb ennél.

 

A zene szült engem s a nemzedékem.
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg.
Zenével adjanak vissza a földnek!

Az élet olyan, mint mikor az ember kiáll hegedülni, és menet közben tanul meg játszani.

 

"Az ember lelke nem kávéra vágyik, s nem is kávéházra, az ember barátra vágyik, a kávé csupán ürügy."

 

Nézz egy kicsit körbe, most már sok lesz a jóból!
Beszél a látvány, ha már nem értesz a szóból.
Túl messzire mentünk, majdnem kiirtottunk mindent,
Magunk alatt vágjuk a fát, miért játszunk Istent?

- Te mindig így vagy? Így egyedül?
- Néha még rosszabbul is - mondta neki a költő.
- Hogyan lehet rosszabbul?
- Úgy, hogy az ember nincs egyedül, mégis egyedül van...
- Akarod, hogy a feleséged legyek?
- Hát tudod te mit jelent az hogy feleség? Mit jelent feleségnek lenni?
- Tudom hát! Nagyon szeretni!
- És nagyon szeretni mit jelent?
- Úgy csinálni mindent, hogy neked jó legyen, és hogy ne legyél egyedül még akkor sem, amikor egyedül vagy.

 

Nem az a fájdalom sírni zokogni hanem a fájdalmat mosolyba folytani.Az ember erős, de a szíve megszakad ha azt kit igazán szeret szeretni nem szabad..

 

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod.

 

A probléma az, hogy álomvilágban élünk, örökké a múltba, vagy a jövőbe nézünk, ahelyett, hogy
élveznénk a jelen pillanatot.A mának élni olyan, mint egy drótkötélen egyensúlyozni. Mindenképpen leesel, de
gyakorlattal egyre tovább tarthatod meg egyensúlyodat.Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban
érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal.Nem a halál az, amitől
az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod,
 bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy
ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!